A szerzetesek csodálattal figyelték egyik idősebb társukat, akit soha semmi nem dühített fel, soha semmi nem hozott ki a sodrából, aki, úgy látszott, semmitől sem fél. Ezt a nyugalmat a fiatalok már-már természet ellenesnek tartották. Egy nap elhatározták, hogy próbára teszik az öreget. Elbújtak egy sötét folyosó szegletében, amerre, megfigyelték, az idősebb szerzetes gyakran járt. Így is történt. Hamarosan megjelent az öreg, egy csésze teát tartott a kezében. A fiatalok ekkor előugrottak és ráüvöltöttek.
Az öreg erre lehajolt és letette a padlóra a teáscsészét, majd felegyenesedet és a fiatalokra nézett.
– Hűha – mondta –, nagyon megijedtem. Aztán újra lehajolt, felvette a csészéjét és tovább ment, anélkül, hogy egy csepp teát is kiloccsantott volna.
