Egy régi ismerősöm keresett fel a fiával. Az asszony kérte, mondjam meg a fiának, ne szedje marokszám a Xanaxot, mert nagyon ártalmas. Ráadásul nem fog tudni leszokni róla. Vagy már nem is tud…

Halogattam a dolgot, teát főztem, az asszonyt faggattam, hogyan él, dicsértem, milyen csinos. Aztán röviden csak annyit mondtam, három nap múlva jöjjenek vissza.

Így is történt. Akkor kölcsönadtam  a fiúnak egy könyvet, amelynek a szerzője drogosok kezeléséről számolt be. Leírta, hogy milyen nehéz a leszoktatásra használt Xanaxról a leszoktatás. Talán még nehezebb, mint magáról a drogról. A fiú udvariasan végighallgatott, mosolygott, de nem szólt semmit. Az asszony búcsúzóul azt kérdezte, miért nem mondtam el ezt három nappal ezelőtt?

– Azért – feleltem –, mert három nappal ezelőttig én is marokszám szedtem a Xanaxot.