1.0Zenszövegekhttps://zenszovegek.cafeblog.huKosudahttps://zenszovegek.cafeblog.hu/author/kosuda/Szerelem<p style="text-align: center" align="left">Vénség szerelme:
mikor feledné, hideg
zápor, elered.</p>
<a href="https://zenszovegek.cafeblog.hu/files/2013/09/schiele_allo_akt.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-90" alt="schiele_allo_akt" src="https://zenszovegek.cafeblog.hu/files/2013/09/schiele_allo_akt.jpg" width="315" height="600" /></a>
<p align="left">Köd és fáradt napfény. A víztükör ólmosan borzong, a park sétaútjain nyálkás falevelek. Magamforma öregember jön szembe. Homlokra tolt, rátarti kalap, fekete posztó ujjas, kopott, szűk farmer, barna, gojzervarrott cipő. M. úr, látásból ismerem. Valamikor cipészműhelye volt a Körtéren. Bólintok. Ő is.</p>
<p align="left">A lány futva érkezik. Tizenhat éves lehet, hosszú, fekete hajú. Fehér blúzának két szárnya a derekán csomóra kötve. Szép hasa meztelen. Talán az unoka. De nem, ahogy fordul az út, látom, betérnek a csalitosba. M. úr letolja a nadrágját, a lány előtte térdel, és szopja. Mindez elég jól látható, ősz van, a csalitos is kopaszodik.</p>
<p align="left">Visszafele újból találkozunk. Néhány méterre állnak meg tőlem, búcsúzkodnak.</p>
<p align="left">– Vigyázz magadra – mondja a lány és furcsa kis grimaszt vág.</p>
<p align="left">– Már nem kell sokáig – válaszolja az öreg elég talányosan.</p>
<p align="left">Azóta nem láttam őket.</p>
<p align="left">Vers: Yosa Buson: Ősz, japán haiku
Kép: Egon Schiele: Álló akt</p>rich